A mai világ hangosan súgja a fiatalok fülébe: legyél tökéletes. De tényleg tökéletes a bőröd, a mosolyod, az outfit-ed? Nem elég jó, ha csak “oké” vagy? Különösen a tizenéves korban, amikor már nem gyerek az ember, de még nem is felnőtt, a megfelelés iránti vágy, az önazonosság keresése, az összehasonlítgatás mindennapos belső konfliktust okozhat.
Ebben a közegben a hibázás félelmetesnek tűnhet. Mert aki hibázik, az nem tudja, nem érti, nem elég jó. Pedig ez a gondolat nemcsak hamis, hanem kifejezetten ártalmas. Ebben a bejegyzésben azt járjuk körbe, mit jelent hibázni, miért fontos megengedni magunknak (s a gyerekeinknek) a hibákat, és hogyan tud segíteni a matematika abban, hogy bátorabbá, önállóbbá váljunk, és jobban értsük, mit is jelent embereknek lenni a tökéletesség mázán túl.
A hibázástól való félelem gyökerei
Tiniként a világ egyre harsányabb: szépnek, okosnak, sikeresnek, kedvesnek, jól teljesítőnek kell lenni. Ott a TikTok, az Insta, a YouTube, ahol mindenki mosolyog és ha hibázik is, az aranyosan vágott videóban tök menőnek tűnik. A valóság azonban nem ilyen: az igazi hibák kellemetlenek. Szégyent, feszültséget, visszahúzódást okoznak. Sokszor nem is a hibával van baj, hanem azzal, hogy mit gondolnak majd rólunk miatta. A gyerekek már kisiskolás korban elkezdik magukat másokhoz mérni. Aki hibázik, azt kiigazítják, esetleg kinevetik, rossz jegyet kap. Innen jön az az asszociáció, hogy a hiba egyenlő a kudarccal. Ez a felnőttkori perfekcionizmus egyik forrása is.
A hibázás nem hiba. A hibázás tanulás.
A hibák lehetőségek. Minden alkalom, amikor valami nem sikerül, valójában egy tükröt tart elénk: hol van még tanulnivalónk? Mire érdemes jobban odafigyelnünk? Ha nem hibáznánk, nem tudnánk fejlődni sem. A hibák megmutatják, hogy kísérletezünk, gondolkodunk, kipróbálunk dolgokat. Aki nem hibázik, az vagy már mindent tud (létezik ilyen ember?), vagy nem is vállal kihívásokat. A fejlődéshez merészség kell.
Miért pont a matematika?
A matematika az a tantárgy, ahol a hibákat a legjobban lehet látni. Egy elírt szám, egy felcserélt műveleti sorrend, egy elhagyott zárójel az egész eredményt megváltoztatja. Ez először ijesztő, aztán, ha megértjük, hogyan működik, hihetetlen erőt ad. Matek feladatokban hibázni nemcsak normális, hanem szinte kötelező. Hiszen csak így tudod megtanulni az összefüggéseket. A hibák a gondolkodás lenyomatai: látjuk, hogy a diák milyen útvonalat járt be, hogyan közelítette meg a feladatot. Ez az, ami a matekot nem csak egy tantárggyá, hanem gondolkodási tréninggé is teszi.
A hibák a gondolkodás lenyomatai: látjuk, hogy a diák milyen útvonalat járt be, hogyan közelítette meg a feladatot. Ez az, ami a matekot nem csak egy tantárggyá, hanem gondolkodási tréninggé is teszi.
A hibázás és önbizalom kapcsolata
Sok kamasz azt hiszi, aki jól teljesít matekból, az biztos tökéletesen okos és önbizalommal teli. Pedig épp fordítva: aki megengedi magának, hogy hibázzon és abból tanuljon, az lesz magabiztos. Mert nem a tökéletesség a cél, hanem a fejlődés. Egy-egy sikerélmény, amit a korábbi hibákból tanulva ér el a diák, hatalmas lendületet adhat. A matematika erre kiváló eszköz. Itt minden hiba pontosan visszakereshető, érthető, átdolgozható. Aki ezt megtanulja, más területeken is bátrabb lesz: merni fog kérdezni, vállalni, hogy nem tud valamit és megoldásokat keresni.
Szülőként mit tehetünk?
- Tartsuk normálisnak a hibázást. Ne ijedjünk meg tőle. Ne ítéljük meg azonnal. Egy rossz jegy nem a gyermek értékét mutatja, hanem egy állapotot.
- Kérdezzük meg: mit tanult belőle? Ne csak azt, hogy mi volt a hiba, hanem hogy mit értett meg általában a feladattal kapcsolatban.
- Osszunk meg saját hibázásainkat. Meséljük el, mi mikor mit rontottunk el, mit tanultunk belőle. Ettől a gyermek látja: a hibázás az élet része.
- Keressük a hibában a lehetőséget. “Ez most nem sikerült, de pont emiatt tudod majd legközelebb jól csinálni.”
- Keressük meg a megfelelő segítséget. Egy támogató tanár, aki nem elvár, hanem kíváncsian figyel, rengeteget számít.
Miért jó hibát megengedő tanárral tanulni?
Mert egy ilyen közegben a tanuló mer gondolkodni. Nem csak a helyes válaszokat akarja visszamondani, hanem elkezd önállóan gondolkodni, kíváncsiskodni, kísérletezni. Ez pedig nemcsak a matekban, hanem az élet minden területén hasznos lesz. Egy hibabarát tanulási térben a diák nem érzi, hogy meg kell felelnie. Nincs “rossz kérdés”, nincs “butaság”. Csak gondolatok vannak, amiket érdemes megnézni, kipróbálni, és átdolgozni.
A hibázás nem valami, amit el kell kerülni. A hibázás valami, amit érdemes észrevenni, elfogadni és hasznosítani. A matematika ebben partner lehet. Ha a gyermeked folyamatosan szorong a teljesítménye miatt és nem tudja elfogadni, ha rosszul teljesít, akkor talán itt az ideje egy olyan tanárral tanulni, aki értékeli a gondolkodást és a hibákat esélyként kezeli. Foglalj egy ingyenes első órát, és tapasztald meg, milyen amikor egy támogató tanár segít gyermekednek.
MathSisters 